.
10000 évvel ezelőtt fedezte fel egy Vedrai fizikus, azóta a siklópálya a galaxisok összekötő kapcsává vált. A siklópálya a valóságunk egyfajta kiterjesztése, egy új dimenzió mely összefonódik a miénkkel. A siklópálya olyan hely, ahol a kvantumszintű kapcsolatok kötélszerűen láthatóak, főleg az olyan erős kapcsolatok, mint amilyenek pl. bolygók és napok között vannak. Egy űrhajó, mely belép a siklópályába, felhasználhatja ezeknek a kapcsolatoknak az energiáját a csillagok közötti utazáshoz. Egy érdekes dolog ezzel kapcsolatban, hogy az utazási időnek nincs köze a megtett távolsághoz. Ha egy pilóta szerencsés és a pálya jól nyílik meg neki, akár perceken belül átjuthat más galaxisokba. Kevésbé szerencsés esetben ugyanaz az utazás hetekig vagy hónapokig is eltarthat.

Szerencsére minél többször használnak egy utat, az annál könnyebben és gyorsabban járhatóvá válik. Így a fő Csillagszövetségi világok között gyakrabban felhasznált útvonalak - pl. Vedra és San-Ska-Re között - biztonságosak és kényelmesek.

A siklópálya másik szokatlan jellemzője, hogy egy csillaghajót csak egy szerves pilóta tud átvinni rajta. A siklópálya űrben az elágazásoknál mindkét új út helyesnek és helytelennek bizonyulhat. Csak a pilóta választása után válik a kiválasztott út helyessé, a másik pedig rosszá. Egyelőre megmagyarázhatatlan okokból a szerves lények mindig a helyes utat választják, pontosabban egy szerves lény által választott út mindig jóvá válik.
Furcsa módon a számítógépek - még a mesterséges intelligenciával rendelkezők is - képtelenek erre a jó választásra. Még a Csillagszövetség legkifinomultabb csillaghajója is csak egy szerves pilóta segítségével tud ezeken a pályákon haladni - ezt néhányan rendkívül zavarónak, mások megnyugtatónak tartják.